In memoriam
Hargitai Károly
1931 – 2010

Több mint negyedszázada ismertem Hargitai Károlyt, a szellemes,jó humorú, anekdotázó, felkészült szakembert, akiszívesen beszélgetett, vitázott hivatalos szakmai körökkel és ámuldozó egyszerű emberekkel egyaránt. Eredetileg szakfordítóvolt, ám a múlt század nyolcvanas éveiben a sci-fi irodalmonkeresztül a megmagyarázatlan jelenségek, az ufók világába vezette érdeklődő, jó sorsa.
Sokan tudtuk, sejtettük, hogy titkolt súlyos betegségeelőbb-utóbb végzetessé válhat, ám mégis összeszorult torokkalálltunk – a családtagokkal együtt néhányan – 2010. szeptember30-án az Óbudai temető ravatalozójában, ahonnana tíz nappal korábban elhunyt írót kísértük utolsó útjára.
Egész munkásságát áthatotta az a nyíltan vállalt vélemény,miszerint léteznek olyan dolgok, mint az asztráltestek, a telepátia,a tisztánlátás, a teleportáció, a hipertéri technológiák, a térhajlítások és más, hihetetlennek, megmagyarázatlannaktűnő jelenségek. A konzervatív természettudományon alapuló szemlélete ellenére gyakran foglalkozott a kozmikus utazás lehetőségeinek és a párhuzamos civilizációk létezésének a kérdéseivel, a kozmikus vallással, a Földre telepítés és az onnan való kitelepítés, valamint az emberi faj túlélési lehetőségeivel. Meggyőződése volt, hogy a földi élet nagy titkai az idegenekkel való kapcsolatfelvételben és kapcsolattartásban keresendők. Ehhez pedig intergalaktikus űrjárművekre, ufókra van szükség. Többször megerősítette, hogy sok-sok ezer sorstársához hasonlóan maga is részese volt az ufókkal, ufonautákkal való különböző típusú találkozásoknak.
A konzervatív tudomány jeles képviselői a kozmoszban való kutakodását még talán megbocsátották volna, ám fantasztikus kijelentéseiért igen gyakran elutasításban volt része, s néhányan igyekeztek nevetségessé tenni. Mindez nem szegte kedvét, amit bizonyít, hogy több száz cikket, tanulmányt, könyvet tett közzé, és határokon kívül, illetve belül csaknem ötszáz személyes hangvételű, sodró lendületű, elgondolkodtató előadást tartott. E sorok írója abban a szerencsés helyzetben volt, hogy az előadások csaknem felén személyesen is részt vehetett, legtöbbjét együtt is tartották. Szívesen fogadtak bennünket Erdélyben, a Felvidéken, Németországban, de Károly az Amerikai Egyesült Államokban, Tucsonban tartott ufó-világkongresszuson is nagy sikert aratott.
Az ufókhoz való közeledése a nyolcvanas évek végére tehető, amikor nyíltan kezdte hirdetni azt a ma már elfogadott tényt, hogy a földi ember nem egyedüli értelmes lény a világmindenségben. A külföldi szakirodalomban való kutakodása hozta meg az újabb és újabb műszaki, társadalmi, kozmológiai teóriáit. Egyedül tizennyolc, társszerzőként négy könyvet jelentetett meg. A kilencvenes évek elején a Déri János vezette igen népszerű Negyedik típusú találkozások című tévéműsor állandó szakértője volt. Az Ufómagazin 1990. évi megindulásától betegsége előrehaladt állapotáig állandó munkatársa volt, ezalatt több mint kétszáz számban publikált.
Alapító és elnökségi tagja volt a hazai ufókutatók legnagyobb szervezetének, az Ufószövetségnek, amely örökös tagjának tekinti. Emlékét a kozmikus élet „aranylemeze” örökíti meg.
Pusztay Sándor